A Hámori Csata

A hámori ütközet történeti háttere

A hámori ütközet (vagy trencséninek is nevezett), amely 1708. augusztus 3-án zajlott le a legnagyobb (és legjelentősebb) fegyveres összeütközések közé tartozott II. Rákóczi Ferenc és a császári katonaság között, melyet a császári hadvezér, Heister Siegbert vezetett.

A gyalogosok és lovasság ábrázolása a Victoria et Trentchinum. In Ungarn Glick beym Krieg nevű metszeten. Megtalálható rajta a hámori ütközet ábrázolása is.

1708 nyarán Rákóczi elhatározta, hogy a seregeivel Sziléziába vezet hadjáratot. Feladata az volt, hogy a porosz hercegnek utat nyisson a magyar trónra és hogy ösztönözze a sziléziai protestánsokat a Habsburg-ellenes felkelésre.

Rákóczi eredeti szándéka az volt, hogy elfoglalja Lipótvárat, de ez nem valósult meg, mivel a tisztjei Trencsén, ill. a trencséni vár bevételét javasolták. Az alattvalói meggyőzték Rákóczit, aki egyetértett a támadással. Pőstyén felől a 1415 ezer fős kuruc hadsereg (melyből 8000 gyalogos volt és kb. 7000 lovas) a Vág völgyében haladt északra Beckón (szlov. Beckov) át Trencsén (szlov. Trenčín) irányába. Trencsén mellett a fő hadvezér úgy tervezte, hogy áthalad Morvaországba és aztán tovább északra – Sziléziába.

Miután a magyar császári hadsereg főparancsnoka, S. Heister, tudomást szerzett Rákóczi elhelyezkedéséről, elindult Pozsonyból (szlov. Prešporok/Bratislava) Trencsén felé. A Hámri melletti, a felkelőkkel való fegyveres összecsapásban valószínűleg csak a lovasság vett részt (kb. 5200 férfi).

Az ütközet előtt…

1708. július 31-én a kuruc hadsereg megérkezett Rakolub (szlov. Rakoľuby) és Beckó közelébe, ahol csütörtökön megpihent. Augusztus 2-án, pénteken a délelőtti órákban Rákóczi a tisztjeivel együtt Trencsénhez indult azzal a szándékkal, hogy megfelelő helyet találjanak a sereg számára az éjszakai szálláshoz. Délután (16:00 körül) a kuruc hadsereg Nagybiróc (szlov. Veľké Bierovce) érkezett és a Vágnál vert tábort. Később, kb. 21:00-kor, a kurucok Szedlicsna (szlov. Sedličná), Tornyos (szlov. Trenčianska Turná), Hámri (szlov. Hámre), Barát-Lehota (szlov. Mníchova Lehota) és Szoblahó (szlov. Soblahov) környékén a hegy lejtőjénél álltak fel.

Ütközet

A Beckónál töltött éjjel, augusztus 3-án hajnalban, Heister generális két labanc (császári) serege Trencsén felé vonult. Rozvadze mellett viszont két császári szakasz egy felkelő csapatra akadt (kb. 150). A kurucok tüzelni kezdtek, így adtak hírt Rákóczi táborának az ellenség érkezéséről és lehetővé tették a harci sík mihamarabbi elrendezését (1. ábra).

Rövidesen 6:00 után elkülönült a császári sereg egyik dragonyos csapata, akik leszálltak a lovaikról és Turna felé haladtak. Megálltak egy kátyú előtt és egy rövid ideig lövöldöztek a kuruc gyalogságra a bal szárnyon (1. és 3. számú ábra – fent). Miután befejezték a feladatot a császári katonák csatlakoztak a csaját csapataikhoz. Időközben Heister két gyalogserege egyesült és a kurucok lőtávolságán kívül (6:00 és 7:00 közt) Turna és Bella mellett haladva megkerülték a felkelők bal szárnyát, s így eléjük kerültek. Ott a menetelés közben 90 fokos fordulatot tettek a hadi vonaltól, melyet a nem messzi mezőkön alakítottak ki (1. és 3. sz. ábra – fent).

E hadművelet során Heister figyelte a kuruc csapatokat, melyek a hegység domboldalain és völgyekben voltak elhelyezkedve (1. és 3. sz. ábra – fent). Rövidesen 700 előtt úgy döntött, hogy visszavonja a csapatait észak irányába, Trencsén környékére (1. és 3. sz. ábra – fent). Nyilván az volt a célja, hogy kicsalogassa a lázadókat a vedekező pozíciójukból és ösztönözni a támadásra a császári seregek ellen.

Abban a tévhitben, hogy a labancok visszavonulnak, Rákóczi 7:00 körül elrendelte Pekri lovasainak, hogy kezdjék meg a jobb szárnyon a támadást a „menekülő“ császári seregek közé. Egyben kiadta a tűzszerészeknek a parancsot, hogy a lovasságot segítse a támadásban. Néhány zászlóalj a kuruc gyalogsereg közül Hámrihoz közeledett, ahol elbújtak a falu északi szélén (1. és 3. sz. ábra – középen)

1. sz. ábra - Hámri ütközet – 7:30 óra környékén

A Szoblahótól délnyugati és nyugati terület, melyen a 6-7 ezres kuruc seregnek támadni kellett volna, megfelelő volt az ilyen hadművelethez. A támadók számára az egyetlen természeti akadályt a szoblahói patak széles medre jelentette. Ezeket a vizes területeket a volt halastó gátja szakította meg.

Pekri fölösleges várakozás nélkül arra készült, hogy rátámad a császári lovasságra, amely észak irányába haladt Trencsén felé. A szűk sáncon a lovasai csak egyik a másik után haladhattak, legfeljebb ketten egymás mellett. Ez a lassú áthaladás okozta, hogy a kurucok időt vesztettek a császári seregek meglepésére. Kb. 7:10 órakor Pekri egységeinek egyik része áthaladt a sáncon a szobhalói patak másik oldalára, ahol hadi állásba kezdtek formálódni (1. és 3. sz. ábra – középen). Ebeczky István viszont Pekrit figyelmeztette, hogy ha vissza kell vonulni a szűk gát ehhez nagyon veszélyes lesz. Pekri tétovázott és elrendelte, hogy a sereg vonuljon vissza a sáncon. Az (elvonuló) sereg első sora összekeveredett az érkező katonákkal és így az egész formáció elvesztette az irányíthatóságát (1. és 3. sz. ábra – középen)

Miközben Pálffy János, a császári lovasság főparancsnoka figyelte Pekri bizonytalan hadimanőverét a gát közelében és úgy döntött, hogy azonnal kihasználja az ellenség soraiban kialakult zűrzavart. Az ellenségtől ugyanis csak 2–2,5 km választotta el. Heistertől kérte a jóvahagyást és miután átlépte a szoblahói patakot, kb. 7:20-kor ellentámadásba kezdett a dragonyosokkal (Althann ezred), akiket a szerb huszárok támogatták J. Dimitrović ezredéből. Pálffy lovassága nagyobb gondok nélkül átkelt a szoblahói patakon a sánc közelében, ahol kb. 7:20-kor összeütközött a két ellenséges sereg (1. és 3. számú ábra – lent). A császári seregek első támadását a felkelőknek sikerült visszaverni, de a következőt (amely kb. 15 percig tartott) már nem. 800 körül a kuruc seregek maradéka, melyeket Pálffy századai üldöztek, pánikolva Barát-Lehota felé lovagoltak, ill. Szoblahó és Barátlehota közti erdőkbe (2 és 4 sz. ábra – fent).

2. sz. ábra – a Hámri ütközet – 800 óra környékén

8 és 9 óra közt, majdnem teljesen egyidőben Pálffy utolsó támadásával, Heister megállította az előremenetelt Trencsén felé és a fő haderei Hámrinál ütöttek le az ellenség középvonalába, ahol megkezedődött a kemény és (egyelőre) döntetlen ütközet (2. és 4. ábra – középpen).

A jobbszárnyon található gyalogseregek nem tudtak hosszútávon ellenállni Pálffy lovas csapatainak. Ezért Rákóczi a német és lengyel csapatokat küldte harcba (2. és 4. sz. ábra – lent) A császári lovasság előrenyomulását viszont ők sem tudták megállítani. Rákóczi saját maga próbálta még megfordítani a csata menetét és saját részvételével megakadályozni a kuruc visszavonulást. (2. és 5. ábra – fönt) Miközben próbálta átugrani a kátyut (vagy árkot) a lova rosszul lépett és leesett. Kissé meg is sérült és eszméletlenül fekve maradt a halott lova alatt. Ezért a katonái közt azonnal kitudódott a rémhír Rákóczi haláláról. Ezért a seregek nagy része, amely addig hadban állt fokozatosan dél-délkelet felé visszavonult a fronthatárról az erdők felé.

A harcok utolsó fázisában (11 óra előtt) a labancok ellen már csak a középsíkban található kuruc csapatok álltak ellen. (2 sz. ábrázat és 5 számú – lent) Maga Rákóczi csak úgy menekült meg a fogság elől a testőreinek köszönhetően, hogy ezek lóra ültetve mentették őt meg – elvitték a közeli erdőbe.

11 óra környéként Heister katonái az utolsó kuruc ellenálló csapatokat is legyőzték. A hámri ütközet véget ért.

3. sz. ábra – a Hámri ütközet rekonstrukciója (a csatatéren zajló események északról nézve kb. 5:00 és 7:20 között)

4. sz. ábra – a Hámri ütközet rekonstrukciója (a csatatéren zajló események északról nézve kb. 7:40 és 10:00 között)

5 sz. ábrá - a Hámri ütközet rekonstrukciója (a csatatéren zajló események kb. 10:00 és 11:00 között – északi nézet)

A csata után...

A Hámri melletti Rákóczi-vereségről a Mercurius Veridicus ex Hungaria c. kuruc újság is beszámolt 1708. augusztus 6-án. A kurucok és a labancok közti harc végeredményét mint balesetet tünteti fel.

A Mercurius Veridicus ex Hungaria c. újság címlapja, mely a vesztes háborúról tudósít.

Baleset? A hámori csatában kb. 3000–3500 kuruc katona esett el, kb. 600 esett fogságba (ebből 25 tiszt). Az ismeretlen szökevényekkel együtt a felkelők összvesztesége elérte a 21–27 százalékot. Heister kb. 200 embert vesztett, ami 2,3 százalékot jelentett. A katonái viszont gazdag zsákmányra is szert tettek: 10 kuruc ágyura, 4 mozsárra, katonai oszlopra, mely készlettel és lövedékkel volt ellátva, 40-50 zászlóra és 2 üstdobra. Az ütközet során Hámri község teljesen leégett, Tornyos és Barátlehota részben elpusztult.

Hámrinál a kuruc hadsereg vereséget szenvedett. Az a hadsereg, amelyre Rákóczi sok figyelmet szentelt és pénzügyileg támogatta. A gyalogos sereg majdnem teljesen elpusztult, de a veszteség érzékelhető volt az elit lovas csapatoknál is. Úgy tűnt, hogy a francia katonai tanácsadók hiánya sem pótolható, mivel a legtöbben szintén elestek. Néhány kuruc zsoldos a csata után átállt a császár szolgálatába. Rákóczi veresége rossz hatással volt azon magyar nemes urak és jobbágyok erkölcsére, akik a támogatói közé tartoztak.

A hámri csata nagy mértékben hozzájárult a kuruc mozgalom leveréséhez. A kurucok a majtényi síkon Szatmár mellett letették a fegyvert 1711-ben.

áttett (vmit vhová): PhDr. Pintér Beáta, PhD.

A Hámori Csata.pdf (1.82 MB)